<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Nyuggerlájf</provider_name><provider_url>https://remete.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Remet</author_name><author_url>https://remete.cafeblog.hu/author/remeteno/</author_url><title>Elvágyódás</title><html>&lt;p&gt;A  múlt héten két szomszédasszonyom is a kezembe nyomta a telefonszámát, mondván, elutaznak pár napra, nézzek már a lakásukra, ha netalán  történne valami, vagy keresné őket valaki.  Nyaralni mennek, én meg  egy kicsit irigylem őket.  Az idén nem  voltam sehol, valószínűleg már nem is leszek, és ettől elszomorodtam.  &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Mehetnékem van, de mostanában nem igazán hirdetnek egynapos kirándulásokat. Tavasszal még volt néhány, most nem találok egyet sem.  Igaz,ebben a melegben nem is volna olyan jó bóklászgatni.  Persze megtehetném, hogy felülök egy  járatos buszra, és elmennék a hegyekbe,  délután meg vissza, de amilyen eltévedős vagyok, szerintem gyorsan bekerülnék az esti híradóba.  Több napra meg nem merem a kutyát itt hagyni a fiammal.  Egyik ismerősöm elment tíz napra Görögországba a gyerekeivel, a férje maradt itthon a macskával.  Három nap múlva a cicát orvoshoz kellett vinni, nem evett, nem ivott, nem pisilt, nem kakált, belebetegedett a gazdasszony hiányába.  Hát az én kutyám is valahogy így járna, vagy még rosszabbul.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;a href=&quot;https://remete.cafeblog.hu/files/2019/08/vízesés2.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;alignleft size-medium wp-image-430&quot; src=&quot;https://remete.cafeblog.hu/files/2019/08/vízesés2-300x169.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;300&quot; height=&quot;169&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Kénytelen vagyok beletörődni, hogy ez az év valószínűleg már ilyen marad, ezt az évet  leginkább a fogászaton töltöm.  Pedig annak idején megfogadtam, hogy nem leszek SZTK-ban ücsörgő nyugdíjas.  Gondolhattam volna, hogy ezt nem én döntöm el.&lt;br /&gt;Még a tél végén történt, hogy egyszer csak kiesett egy fogam, természetesen elöl.  Irány a fogászat!  Húzás, tömés, pótlás, gyökérkezelés,  minden, ami belefér, de ha már összeszedtem a bátorságomat, és elindultam, akkor legyen rendben minden.  Mondták nekem, hogy ez eltart vagy egy évig,  nem hittem el.  Pedig de!   És akkor még a koplalásról nem is beszéltem.  Hónapokon keresztül zöldség és gyümölcsturmixon élni, na, az se semmi.  Viszont jót tett a koleszterinszintemnek, és a pocakom is lement.   Cserébe az utazgatásokról le kellett mondani,  mégsem cipelhettem magammal a főzeléket, meg a smoothikat.  Aztán még az is ott van, hogy akinek a fogazata felújítás alatt áll, az kerüli a társaságot, nem beszélget, nem ismerkedik, nem vigyorog.  Csöndben, korgó gyomorral lapít otthon.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Szerencsére, a nehezén már túl vagyok, és erre kitör rajtam az elvágyódás, de teljesen egyedül gyáva vagyok elindulni, bár álmodok róla.  Talán egyszer meg is valósítom, de egyelőre maradok a tavalyi képek nézegetésénél, és reménykedem, hátha találok valami nekem való utazást.  Elvégre még ezután jön a legszebb évszak, az ősz.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;em&gt;fotó: saját&lt;/em&gt;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://remete.cafeblog.hu/files/2019/08/vízesés2-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>