<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Nyuggerlájf</provider_name><provider_url>https://remete.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Remet</author_name><author_url>https://remete.cafeblog.hu/author/remeteno/</author_url><title>Tavasz</title><html>&lt;a href=&quot;https://remete.cafeblog.hu/files/2014/05/kisbagoly.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;alignleft wp-image-143 size-medium&quot; src=&quot;https://remete.cafeblog.hu/files/2014/05/kisbagoly-300x218.jpg&quot; alt=&quot;kisbagoly&quot; width=&quot;300&quot; height=&quot;218&quot; /&gt;&lt;/a&gt;

Furcsa szerzet az ember: szomorú vagy álmos, ha borús az ég vagy esik az eső, boldog, ha süt a nap.  Persze nem mindenki, de legtöbbnek fáj a feje, ingerült, ha előző este a tévében bejelentették, hogy jön az ilyen-olyan front, tessék ehhez tartani magunkat.  Szinte felhívás ez a rossz közérzetre.
Próbálom magamat kivonni ebből, szerencsére nem vagyok fejfáós típus, de mi tagadás, az időjárás az én hangulatomra is kihat.  Süt a nap, tehát boldog vagyok.
A ház, ahol élek, U alakban körbevesz egy kis füves teret. A lépcsőház hátsó bejárata előtt egy hatalmas lombos fa áll, teli baglyokkal.  Olyan jó felnézni a ragyogó zöld lombokra, bámulni a tollászkodó, visító kisbaglyokat, akiket nemrég még a csudába kívántam az örökös sipákolásukkal.  Most a tavaszt jelentik, a fiatal természetet.</html><type>rich</type></oembed>