1.0Nyuggerlájfhttps://remete.cafeblog.huRemethttps://remete.cafeblog.hu/author/remeteno/Filmekben, metropoliszok utcáin lehet látni ilyen hömpölygő tömeget, mint ami hétfőn volt.  Mintha az egész város kivonult volna a főutcára.  Aki pedig nem ott nyomult, az a közeli bevásárló központban tolongott, ahová én is próbáltam befurakodni. A vásárlás nem volt könnyű,  a polcokhoz szinte képtelenség volt odaférni.  Az emberek úgy pakoltak, mintha a világ vége közeledne. Kellettt néhány pohár tejföl, ami a legfelső polcon volt, egészen a polc tetejéig feltornyozva.  Pipiskedtem, próbáltam kipiszkálni, mikor mellettem megszólalt egy férfi: majd én leveszem, jó?  Hát ettől még a szám is tátva maradt.  Több mint ötven éve, hogy nő vagyok, de idejét sem tudom, mikor történt ilyesmi.  Na jó, egyszer a biztonsági őr is segített kibontani a göngyölegből a lisztet, de ez nem ér, egyrészt, mert ismerős, másrészt mert volt nála sniccer, tehát valószínűleg ez is része a munkájának. Lényeg a lényeg, ettől a kis közjátéktól teljesen feldobódtam, eszembe jutott, hogy nő vagyok.  Otthon ledobtam a kötött sapkát a fejemről, megigazítottam a hajamat, megpaskoltam az arcomat, habár nem hiszem, hogy üdébbnek tűntem volna tőle, na de akkor is!   Így indultam neki a második futamnak.  Még venni kellett mosogatószert, volt egy nyertes sorsjegyem is, ötszáz forint, igaz a sorsjegy is ennyibe került, na de ennek is örülni kell.  Szóval a lottózót is útba kell ejteni. Másodjára is a nyakamba vettem a várost.  A lottózó közelében a járókelők erdejében egyszer csak felbukkant valami torzonborz vézna madárijesztő, hatalmas pufi kabátban.   Nem, nem <a title="Szégyentelenek" href="http://www.port.hu/shameless_-_szegyentelenek_shameless/pls/w/films.film_page?i_film_id=117716" target="_blank">Frank Gallagher</a>, de majdnem.... az exem kacsázott velem szembe. Rám nézett, és megkérdezte, hogy akkor most én nem vagyok otthon?   Mint a mellékelt ábra mutatja, éppen nem. Pont hozzánk indult, de nem baj, ha nem vagyok otthon, akkor ő most itt megvár, aztán majd jön velem hazáig.  Szép kilátások,  az imént előbújt nőcis lényem leforrázva vonult vissza lelkem valamelyik poros zugába.  A lottózóban kitaláltam, hogy előre küldöm, várjon meg a ház előtt, én meg még elszaladok mosogatószerért.  Na így is történt, megúsztam a közös sétát, meg amúgy sem hiányzik a látogatása, de néha kötelességének érzi felkeresni a fiát.   Ez azt jelenti, hogy kér egy kis pénzt, meg is adja, az igaz, de beszéltünk már arról a gyerekkel, hogy inkább ne adná meg, csak sose lássuk többet. A százforintosban, ahol a mosogatószert vettem, volt még egy darab őzgerinc forma, azt megvettem, mert kitaláltam, hogy a francia salátába teszek zselatint, és megcsinálom<a title="recept" href="http://www.nosalty.hu/recept/sonkas-alagut" target="_blank"> sonkás alagútnak, ahogy nosalty.hu</a>-n láttam. Itthon aztán kiderült, hogy a fiam nem fog megenni olyan franciasalátát, amit szeletelni és harapni kell, de lett egy őzgerincformám, ami majd valamikor valamire jó lesz, közben felfedeztem az interneten a Shrek szelet receptjét.  De az már egy másik történet.rich