Négyen vagyunk, nyugdíjasok, fiatal korunk óta munkatársak voltunk, azóta is jó barátnők . Néha összejövünk egy kis locsifecsire. Előkerülnek az okos telefonok, teli unokás képekkel.
Jajjj de éédes! De cukiii! Aranyfalat. tünemény tündérbogár. Röpködnek a jelzők, közben mindnyájan tudjuk, hogy egyikünk se lát semmit a kijelzőkön.
Kölcsönösen megállapítjuk egymásról, hogy nem öregedtünk egy fikarcnyit sem. Talán néhány plusz kiló, kis nevető ráncok a szem sarkában, őszülő haj. De az idő mégis csak eltelt rajtunk, hatvan felett azért már vannak figyelmeztető jelek:
A férfiak már elég ritkán fordulnak utánad, és ez téged már annyira nem is érdekel.
Időnként rád tör a hiúság, ránctalanító arcmaszkokat veszel. Rajtad nem változtat semmit, de a családod sikítófrászt kap.
A boltban meglátod a sót, veszel is rögtön, addig, amíg van otthon, mert ha elfogy, tuti nem jut eszedbe. Amikor otthon betennéd a konyhaszekrény aljába, több kiló só vigyorog rád.
Döbbenten bámulod a tenyeredben levő pirulát, mert elfelejtetted, hogy ez most a kutya gyógyszere vagy a te vitaminod.
Beengeded a lakásodba Jehova Tanúit, mert igaz, hogy sosem hittél az örök életben, de egy próbát azért megér.
Szeretnél fiatalos lendülettel kiszállni az autóból, de a térded megbicsaklik, a derekad becsípődik (annak ellenére, hogy reuma kenőcs a testápolód).
Egyre több kedvenc sorozatod van.
Estefelé már nem mozdulsz ki otthonról, nehogy lemaradj a Híradóról.
Szeretnél nasizni tévénézés közben, de amikor beleharapnál a csipszbe, eszedbe jut, hogy már rég megmostad a fogadat, és betetted a dobozába.
Mindeközben tudod, hogy ez már jobb nemigen lesz. Tervezgeted a jövőt, de néha arra is gondolsz, hogy több van már mögötted, mint előtted. Ettől kicsit elszontyolodsz, aztán megrázod magad, örülsz, hogy idáig eljutottál.
Nem is olyan rossz hatvanasnak lenni!