A női “gonoszság” diszkrét bája

Szakad rólam a víz, ahogy a piacról hazafelé caplatok. nem kellett volna vastag kabát, se sapka, mindegy most már, nemsoká hazaérek de kenyérért még be kell ugrani a pékségbe. Vannak bent páran, de eladónőből is van kettő, habár az egyik a pult előtt beszélget  egy barátnőfélével. Akaratlanul is fültanúja vagyok a csevejnek. Valami párocskáról van szó, ahogy kiveszem, a férfi jóval idősebb, és valamiért hihetetlen, hogy ezek ketten összejöttek.

Barátnő:  – Igen, együtt vannak már jó ideje, mennek mindenfelé, még szépségversenyekre is elviszi.
Eladónő1 hirtelen nem tudja értelmezni a mondatot, majd néhány pillanat múlva azt hiszi, érti: – Ja, persze, de gondolom csak nézőként.
Barátnő: – Fenéket! Benevezi!
Eladónő1nek kikerekedik a szeme, majd hirtelen felnevet.  Barátnő is nevet, és már én is, mert magával ragad a jókedvük.  Nem érzek semmi gonoszkodást a kacajukban, egyszerűen csak  viccesnek tartják a szitut, és én annyira sajnálom, hogy nem tudom, kiről van szó.
Közben sorra kerülök, és Barátnő is távozik. Kérek félkiló kenyeret, Eladónő1 levágja, felszeli, leméri, Eladónő2 beüti a pénztárgépbe. Odaadom a pénzt, elteszem a kenyeret.  Eladónő2 aprót kér, guberálok a pénztárcámban összeszedem az aprót, majd elveszem a pultról a fél kilő kenyeret, és távozok.  Útközben hazafelé még mindig ezen  vigyorgok, aztán a józanabbik énem rám szól, hogy nem röhög, csúnya nő nincsen, csak elbénázott smink. Amúgy sem ismerem az érintetteket, de ahogy Eladónő1  ledöbbent, az felejthetetlen volt.

Hazaérve siettem megszabadulni a meleg gönceimtől, majd hozzáfogtam kipakolni a kosárból Kivettem a fél kilő kenyeret, és hirtelen mintha káprázna a szemem… alatta ott van még egy fél kenyér… Basszus!  Úgy néz ki, én most loptam fél kiló kenyeret!  Ja, ezt teszi a gonoszkodás!  Futás vissza, de melyik volt az enyém?  52 deka, de olyan egyforma mind a kettő, tehát akkor vissza mind a kettőt.

Bűnbánó arccal sompolygok be az üzletbe, szánom-bánom, de elvittem mind a két fél kenyeret.  Csodálkozó arcok, hogy lehet, ők nem vették észre.  Aztán eszükbe jut, persze, az apróval vacakoltunk, Eladónő1 megjegyzi, hogy ő is a barátnőjével beszélgetett, erre rávágom, ja, azóta is ezen vigyorgok, erre felnevetünk mind a hárman.

Rosszak lennénk?  Ugyan, egyszerűen csak nők vagyunk.