Nyuggerlájf

   Napi huszonöt felülés lehet hogy másnak röhejes, nekem nagyon szép teljesítmény, ha azt veszem alapul, hogy húsz évesen is maximum hármat tudtam megcsinálni.  Pedig nagyon szerettem tornázni, legalábbis sűrűn voltak reggeli torna rohamaim, hullámokban, egészen az utóbbi nyolc évig.   Az utolsó munkahelyemen a hajnali  kettő vagy négy órai műszakkezdés mellett már nem fért bele. 

Na de most már !  Főleg, hogy derékban igen csak kerekedek.  Csakhogy az eddig csinált gyakorlatok nem használtak, ezért aztán kitaláltam hogy ideje lenni hasizomra gyúrni.  Alaposan megszenvedtem, mire eljutottam a napi huszonöt felülésig, de éreztem, hogy izmosodik a hasam.  Látszani persze semmi nem látszott, mivel az a huncut hájacska eltakarta, de én tudtam, hogy alatta ott az izom, és hittem, hogy majd csak leolvad a fölösleges zsír.  De hogy mégis mikor, annak próbáltam utánajárni a napokban.  Rágugliztam, mert jön a jó idő, és ha nem is igénylek kockás hasat, de legalább laposabbat,  na azt nagyon szeretnék.
Ezt találtam:

A hasazás nem éget zsírt

„Mindenki kockás hasra vágyik, de a hasizom edzésével kapcsolatban két tévhit él az emberekben. Egyrészt azt hiszik, hogy pusztán a hasgyakorlatokkal célzottan el lehet tüntetni a hasi zsírpárnákat, másrészt azt gondolják, hogy a felülés a legjobb módja a törzsizmok edzésének. Mindenkit ki kell ábrándítsak, nincs olyan, hogy helyi zsírégetés, azaz csinálhatunk több ezer felülést, önmagában ennyivel nem tudjuk leégetni célzottan a zsírt, maximum erősödik a hasfalunk – a zsír alatt” – szögezte le a tréner már a legelején.

A kockás has a konyhában készül

Hiába erősíti a hasat felülésekkel, a kockák csak akkor látszanak, ha eltünteti az azokat fedő zsírréteget. Az edző szerint a kockás has a konyhában készül, azaz a lapos has titka a megfelelő étrend. Kerülni kell a cukros, lisztes, finomított szénhidrátokat tartalmazó ételeket, és emellett kellő mennyiségű fehérjét kell fogyasztani. Általánosságban elmondható, hogy a férfiaknál 12-14 (nőknél 18-19) százalék körüli testzsírnál már kezdenek kirajzolódni az áhított kockák.
Forrás: Dívány

Szóval, a késő esti nagy zabálások nyomait nem lehet ezer felüléssel sem eltüntetni, a késő esti nagy zabálásokat be kell fejezni.  A sült krumplit, a füstölt kolbászt meg a hasonlókat lehet hanyagolni. vagy lehet bánatosan gyűrögetni deréktájban az úszógumit.  
Ez van!

Szakad rólam a víz, ahogy a piacról hazafelé caplatok. nem kellett volna vastag kabát, se sapka, mindegy most már, nemsoká hazaérek de kenyérért még be kell ugrani a pékségbe. Vannak bent páran, de eladónőből is van kettő, habár az egyik a pult előtt beszélget  egy barátnőfélével. Akaratlanul is fültanúja vagyok a csevejnek. Valami párocskáról van szó, ahogy kiveszem, a férfi jóval idősebb, és valamiért hihetetlen, hogy ezek ketten összejöttek.

Barátnő:  – Igen, együtt vannak már jó ideje, mennek mindenfelé, még szépségversenyekre is elviszi.
Eladónő1 hirtelen nem tudja értelmezni a mondatot, majd néhány pillanat múlva azt hiszi, érti: – Ja, persze, de gondolom csak nézőként.
Barátnő: – Fenéket! Benevezi!
Eladónő1nek kikerekedik a szeme, majd hirtelen felnevet.  Barátnő is nevet, és már én is, mert magával ragad a jókedvük.  Nem érzek semmi gonoszkodást a kacajukban, egyszerűen csak  viccesnek tartják a szitut, és én annyira sajnálom, hogy nem tudom, kiről van szó.
Közben sorra kerülök, és Barátnő is távozik. Kérek félkiló kenyeret, Eladónő1 levágja, felszeli, leméri, Eladónő2 beüti a pénztárgépbe. Odaadom a pénzt, elteszem a kenyeret.  Eladónő2 aprót kér, guberálok a pénztárcámban összeszedem az aprót, majd elveszem a pultról a fél kilő kenyeret, és távozok.  Útközben hazafelé még mindig ezen  vigyorgok, aztán a józanabbik énem rám szól, hogy nem röhög, csúnya nő nincsen, csak elbénázott smink. Amúgy sem ismerem az érintetteket, de ahogy Eladónő1  ledöbbent, az felejthetetlen volt.

Hazaérve siettem megszabadulni a meleg gönceimtől, majd hozzáfogtam kipakolni a kosárból Kivettem a fél kilő kenyeret, és hirtelen mintha káprázna a szemem… alatta ott van még egy fél kenyér… Basszus!  Úgy néz ki, én most loptam fél kiló kenyeret!  Ja, ezt teszi a gonoszkodás!  Futás vissza, de melyik volt az enyém?  52 deka, de olyan egyforma mind a kettő, tehát akkor vissza mind a kettőt.

Bűnbánó arccal sompolygok be az üzletbe, szánom-bánom, de elvittem mind a két fél kenyeret.  Csodálkozó arcok, hogy lehet, ők nem vették észre.  Aztán eszükbe jut, persze, az apróval vacakoltunk, Eladónő1 megjegyzi, hogy ő is a barátnőjével beszélgetett, erre rávágom, ja, azóta is ezen vigyorgok, erre felnevetünk mind a hárman.

Rosszak lennénk?  Ugyan, egyszerűen csak nők vagyunk.