A kókuszgolyó
Vannak általam nagyon utált szavak, mint például szakácskönyv, receptek, gasztroblog, satöbbi. Ha a Híradó után azt hallom, hogy ne menjenek sehová, mert mindjárt kezdődik a Konyhafőnök, akkora lendülettel ugrok a távirányítóért, mint amikor a reklámbeli nagymama Ábel nevét kiabálja.
Most viszont itt ez a Húsvét, nem mintha nagyon meghatnának az ünnepek, de mégis csak kellene valami nasi. Például kókusztekercs. Meg van minden hozzávaló, de bakker, semmi kedvem kétféle masszát összekutyulni, valami haladósabb kellene. Mondjuk kókuszgolyó. azt még nem is csináltam, akkor nézzük, mit mond erre legjobb barátunk, a Google?
Kábé húsz receptet szoktam átnézni, mire megtalálom az igazit, de itt most szinte mindegyik ugyanazt írja.
Hozzávalók:
- 50 dkg darált háztartási keksz
- 10 dkg vaj
- 10 dkg porcukor
- 2 ek kakaó
- 1 csomag vaníliás cukor
- 1/2 tk rumaroma
- 10 dkg kókuszreszelék
- 2 dl tej
Vajam az speciel nincs, de van itthon margarin.
Kiveszem a hűtőből, mire felpuhul, eszembe jut, hogy van még valahol egy darab, minek megkezdeni az egészet. A darab margarin a hűtőben csücsül, egy vödrös mogyorókrém tetején.
Ezt még tavaly ősz elején vettem a szabadkai piacon, mi lenne ha ezt használnám? Semmi baja, leszámítva, hogy csákánnyal se lehetne kibányászni, annyira megkeményedett a hűtőben.
Kiteszem puhulni, nézzük a többit.
Fél kiló háztartási keksz, 2 dl tej. 2 dl az egy bögre, úgy gondolom, de ennyi meg se látszik a darált kekszen, nem tudom, aki ezt a receptet közzétette, kipróbálta-e már? A többi meg szépen kimásolta. Hmm…akár gasztroblogger is lehetnék, másolni én is tudok.
Rumaroma. Azt írja, fél teáskanál . Meg sem érzik az ízén, ebből is kell még egy kicsi. Löttyintek még bele, megszalad, de pont jó.
Lassan össze is áll a massza, eleinte apró kis golyókat formázok, de így nem halad, jó lesz ez nagyobbacskára is. Fiúutódom benéz a konyhába, és csak annyit mond, húúúú, de jól néz ki!
Néhány óra múlva benézek a hűtőbe, és … húúúú, bakker, ebből már holnapra nem igen marad.
