Furcsa szerzet az ember: szomorú vagy álmos, ha borús az ég vagy esik az eső, boldog, ha süt a nap. Persze nem mindenki, de legtöbbnek fáj a feje, ingerült, ha előző este a tévében bejelentették, hogy jön az ilyen-olyan front, tessék ehhez tartani magunkat. Szinte felhívás ez a rossz közérzetre.
Próbálom magamat kivonni ebből, szerencsére nem vagyok fejfáós típus, de mi tagadás, az időjárás az én hangulatomra is kihat. Süt a nap, tehát boldog vagyok.
A ház, ahol élek, U alakban körbevesz egy kis füves teret. A lépcsőház hátsó bejárata előtt egy hatalmas lombos fa áll, teli baglyokkal. Olyan jó felnézni a ragyogó zöld lombokra, bámulni a tollászkodó, visító kisbaglyokat, akiket nemrég még a csudába kívántam az örökös sipákolásukkal. Most a tavaszt jelentik, a fiatal természetet.
Menedék
Néha jó lenne világgá menni. Persze tudom, hogy önmaga elől senki sem futhat el, meg egyébként sem hiszem, hogy a kitaposott utat képes lennék elhagyni a járatlanért, de ha egyszer mégis csak, akkor valami ilyen helyen keressetek:
Eső
Odakint esik az eső, mindenütt szürkeség. Ilyenkor lenne jó egy kockás plédbe burkolózva forró citromos teát kortyolgatni a tévé előtt. Már ha volna valami jó film a tévében, de amúgy sincs itthon citrom, a kockás pléden meg a kutya tobzódik.
Csak az eső az, ami elérhető.