Csináltam rakott krumplit, enni kéne valamit, mert amúgy kopog a szemem, csak nem esik jól semmi. A lányom is hívott dél körül, már nem annyira lázas, de még mindig nincs jól. Szerettem volna én is kicsit panaszkodni, de nem volt alkalmam , annyit kérdezett, hogy ugye nem azt akarod mondani, hogy telefonon keresztül kaptad el? Marad a néma szenvedés, kutyasétáltatás mártír arccal, mert ez a kis jószág nem értené meg, hogy rosszul vagyok, nyűgös vagyok, fájok és a paracetamol tartalmú méreg sem lendített sokat a közérzetemen.
Csak reménykedni tudok, hogy pár nap és elmúlik.
