Nincsenek szilveszteri fogadalmaim, új életet sosem akkor kezdek, amikor szokás, a változásokat a sors hozza elébem.
Soha nem szerettem filmet nézni, csak a tévében, többnyire este, ágyból, aztán jól el is aludtam az első reklám alatt. Már mindenkinek volt videómagnója, később DVD lejátszója, nekem soha eszembe sem jutott, hogy ilyesmit vegyek. Moziba elég sűrűn mentünk a gyerekekkel amíg kicsik voltak, de az a korszak már régen elmúlt. Kicsiny városkánkban évek óta heti kétszer ha kinyit a mozi, de hogy bemegy- valaki, azt nem tudom.
Amikor kirepültek a gyerekek, és rám szakadt a magány, akkor vettem egy számítógépet. Amikor fiúutódom ezt megtudta, farkafölvágva rohant haza Pestről, itthon begyűjtött egy rakás filmet a haveroktól, amit feltöltött a gépre, hogy addig se unatkozzak, amíg bekötik az internetet. Nagy sokára, egy unalmas kánikulai délutánon megnéztem a 22 évente sötétség című filmet, aztán a második részét is. Azóta kedvencem lett Vin Diesel, de a filmekre nem szoktam rá, hiába szaporodtak itthon a lemezek. Ami itt van kéznél, bármikor elérhető, az nem is olyan érdekes. Gyerekem még néha próbálkozott, hogy nézzünk filmet családilag, de aztán feladta.
Aztán idén január elején tönkre ment a monitorja, rendelt egyet az interneten. Boldogan mutogatta, milyen gyönyörű a kép rajta, talán nézhetnénk filmeket…… brrr…. a hideg is kirázott a gondolattól, hogy én több mint egy órát egy helyben üljek. Közben volt egy kis lelkiismeret furdalásom, micsoda anya vagyok, hogy még erre se vagyok képes. Egyik kolleganőm sokat áradozott egy rajzfilmről, amit rajta kívül senki sem látott, de állítólag hihetetlenül jó. Na, mondtam a gyereknek, hogy megnézném én azt a híres rajzfilmet. Másnap megnéztünk egy thrillert, na nem a horrorisztikus fajtából, mert azt nem szeretem, de rájöttem, hogy egészen bejön nekem ez a filmnézős egy helyben csücsülős életmód. Ha nem is túl sűrűn, de néha egész jó dolog lazítani. Mára már ott tartok, hogy megnéztem egy részt az Édes élet című akármiből, és mit mondjak, nem voltam képes csatornát váltani.
Azt hiszem, már kezdek felfejlődni az átlaghoz! 😀
Kommentek
(A komment nem tartalmazhat linket)
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
A szőke bongyort én is szeretem, nincsenek benne foszló hullák, mégis szuper! 🙂 A Dr Csont régebben az egyik kedvencem volt, de pont a gyomortartalmak, és társaik miatt elment a kedvem tőle, na meg azért is, mert én csak este tudom nézni, amikor úgyis bealszok rajta.
Sorozatokat én is nézek, de ha lehet választani, akkor inkább a vidámabb fajtákból: Jóbarátok, Két pasi meg egy kicsi, na meg valamikor volt az Agymenők. Inkább a most divatos realityket hanyagolom, na meg a brazil és török szappanoperákat.
Na most akkor mondjam, hogy télen sorozatokat nézek?!?! Sorozatokat!!! ….de csak télen, és csak a “szőke bongyort” meg a “bumszügynököt” : )
A férjem nevezi így a Mentalistát és a Dr Csontot….ezek ráadásul jórészt ismétlések, de még ez sem zavar, simán vacsorázom, miközben a képernyőn a csajszi kéjesen trutymákolja a háromhetes vizhulla gyomortartalmát premierplánban…..ha most jobban belegondolok….tulajdonképpen nem is értem magam… : /