Nyuggerlájf

Nincsenek szilveszteri fogadalmaim,  új életet sosem akkor kezdek, amikor szokás,  a változásokat a sors hozza elébem.
Soha nem szerettem filmet nézni, csak a tévében, többnyire este, ágyból, aztán jól el is aludtam az első reklám alatt.  Már mindenkinek volt videómagnója, később DVD lejátszója, nekem soha eszembe sem jutott, hogy ilyesmit vegyek.  Moziba  elég sűrűn mentünk a gyerekekkel amíg kicsik voltak, de az a korszak már régen elmúlt.  Kicsiny városkánkban évek óta heti kétszer ha kinyit a mozi, de hogy bemegy- valaki, azt nem tudom.

Amikor kirepültek a gyerekek, és rám szakadt a magány, akkor vettem egy számítógépet.   Amikor fiúutódom ezt megtudta, farkafölvágva rohant haza Pestről, itthon begyűjtött egy rakás filmet a haveroktól, amit feltöltött a gépre, hogy addig se unatkozzak, amíg bekötik az internetet.  Nagy sokára, egy unalmas kánikulai délutánon megnéztem a 22 évente sötétség című filmet, aztán a második részét is.  Azóta kedvencem lett Vin Diesel, de a filmekre nem szoktam rá, hiába szaporodtak itthon a lemezek.  Ami itt van kéznél, bármikor elérhető, az nem is olyan érdekes.  Gyerekem még néha próbálkozott, hogy nézzünk filmet családilag, de aztán feladta.
Aztán idén január elején tönkre ment a monitorja, rendelt egyet az interneten.  Boldogan mutogatta, milyen gyönyörű a kép rajta, talán nézhetnénk filmeket…… brrr…. a hideg is kirázott a gondolattól, hogy én több mint egy órát egy helyben üljek.  Közben volt egy kis lelkiismeret furdalásom, micsoda anya vagyok, hogy még erre se vagyok képes.  Egyik kolleganőm sokat áradozott egy rajzfilmről, amit rajta kívül senki sem látott, de állítólag hihetetlenül jó.  Na, mondtam a gyereknek, hogy megnézném én azt a híres rajzfilmet.  Másnap megnéztünk egy thrillert, na nem a horrorisztikus fajtából, mert azt nem szeretem, de rájöttem, hogy egészen bejön nekem ez a filmnézős egy helyben csücsülős életmód.  Ha nem is túl sűrűn, de néha egész jó dolog lazítani.  Mára már ott tartok, hogy megnéztem egy részt az Édes élet című akármiből, és mit mondjak, nem voltam képes csatornát váltani.
Azt hiszem, már kezdek  felfejlődni az átlaghoz! 😀

Március 5.
Június 2.
Július 20.
November 3. 

Tízmilliószoros nap

Kívánj valamit ma, és teljesülhet.

Bármit is csinálsz ma, a jövőben azt a dolgot tízmilliószoros valószínűséggel vonzod be.

Mi az a tízmilliószoros nap?

A tízmilliószoros napok – merthogy több is van egy évben – lényege, hogy ilyenkor minden teremtés tízmilliószoros erővel hat. Magyarul: bármi, amit az ember ilyenkor mond vagy akár csak gondol, a jövőben tízmilliószoros valószínűséggel fog megvalósulni.

Ilyenkor ugyanis, úgy tartják, sokkal erőteljesebben áramlanak az energiák. Az univerzum a tízmilliószoros napokon hatványozottan érzékeny az emberek kívánságaira, és sokkal nagyobb intenzitással dolgozik azok megvalósításán.

A tízmilliószoros napok eredete

A tízmilliószoros napok eredete a tibeti buddhista hagyományig nyúlik vissza, és Buddha cselekedeteivel van összefüggésben.

A tibetiek ezeket a napokat Buddha-napoknak nevezik, és egyfajta ünnepnapoknak, emléknapoknak tarthatók kultúrájukban. Ilyenkor a tibetiek Shakyamuni Buddha életének fontosabb állomásairól – csodatévő cselekedetek, Buddha végső megvilágosodása, Buddha első szentbeszéde, Buddha mennybemenetele – emlékeznek meg. Azt, hogy az év mely napjaira esnek ezek a tízmilliószoros napok, a tibeti naptár alapján számolják ki, amely a Hold járásán alapszik.
Több ilyen nap is van egy évben

Minden évben négy tízmilliószoros nap van, így, ha esetleg lemaradnál, még mindig élhetsz az általuk nyújtott pozitív bevonzás lehetőségével, illetve megtöbbszörözheted az esélyt, hogy megvalósuljanak vágyaid, ha ugyanazokra a dolgokra több tízmilliószoros napon is gondolsz. 2014-ben a február 15-i, június 13-i, július 31-i, illetve november 13-i napok lesznek a tízmilliószoros napok, amikor érdemes odafigyelni a gondolatokra és kívánságokra.

forrás:femina.hu

Most este láttam meg a cikket, és rögtön azon agyaltam, gondoltam-e ma valami negatív dologra?  Aztán rájöttem, hogy nem igazán.  Persze nem sétáltam egész nap bárgyú mosollyal a képemen,  de ilyenkor rájövök, hogy egyre kevesebb negatív gondolat és érzés mérgezi az életemet.  Hosszú évek alatt sikerült kigyomlálni rengeteg haragot, félelmet és sérelmet, bosszúságot meg egyebeket,  maradt még elég, van min dolgozni,  de a régi énemhez képest ez már így is elég jó.

Munka közben a csajok az előző esti tévés élményeiket emlegetik.  Egyre sűrűbben emlegetnek valami Berki Krisztiánt.
– Láttátok, ötszázezerért vett kabátot, láttátok, átúszta a Dunát.. ..
Eleinte valami Megasztárból kiesett énekesre gondoltam, de ezek nemigen úsznak át Dunát télen, ezért rákérdeztem:
– Áruljátok már el, ki az a Berki Krisztián?
Legalább tízen üvöltöttek föl kórusban.
– Nem tudod, ki a Berki Krisztián!!??   Hát az egy……izé ….
Itt aztán el is némult a kórus, páran mondtak olyat, hogy talán testépítő, valami sportoló, Amerikából jött, nagyon gazdag, de igazából senki sem tudta, hogy kicsoda, de benne van a tévében, és ez a lényeg.
Pár éve még szobaantennám volt, ezzel három csatornát tudtam fogni: Az M1-et, A TV2-t meg az RTL klubot.  Akkoriban még képben voltam, mert ha tetszett, ha nem, az arcomba tolták az összes létező és nem létező celebeket, villalakókat, Győzikét és Hónaljmirígyet.  Amikor elkezdték rebesgetni a digitális átállást, akkor köttettem kábelre a tévét, és azóta választhatok, kiket akarok látni a szobámban.

És hogy kiket is?  Természetesen két pasit, meg egy kicsit! 🙂