A nevelés csodája, hogy a fiam 34 évesen, életében először elvitte a kutyát sétálni.
Az idomítás csodája, hogy a kutya el is ment vele.
Tévedés, hogy az önfeláldozó szülők nem boldogok
Az amszterdami VU egyetem kutatása azt bizonyítja, hogy boldogabbá teszi a szülőt, ha gyermekét önmaga elé helyezi. Az állítás megkérdőjelezi azt az általános elméletet, mely szerint azok a szülők, akik nagymértékben részt vesznek gyermekük életében, feláldozzák a saját boldogságukat.
A holland pszichológusok szerint az olyan gúnynevek, mint a „helikopterszülő” vagy „anyaoroszlán”, rontja a gyermeküket a családi élet középpontjába helyező szülőkről alkotott képet, akik úgy vélik, hogy a szülőknek kell az utolsónak lenniük a fontossági sorrendben. A valóságban a gyermek boldogságának maximalizálására fordított erőfeszítéseiknek köszönhetően ezek a szülők jobban élvezik az életet és szülői szerepüket.
A kutatócsoport – Claire Ashton-James vezetésével – 322 olyan szülő részvételével folytatott két kutatást, akiknek legalább egy 18 éven aluli gyermeke él otthon. Az első kutatásban egy gyermekközpontúságot mérő kérdőívet töltöttek ki, amelyben olyan kijelentések helyességéről kellett dönteniük, mint például „A gyermekem boldogsága fontosabb számomra, mint a saját boldogságom.” A második kérdőív a szülők boldogságát és céltudatosságát mérte olyan kijelentésekkel, mint például „A gyermekem ad értelmet az életemnek”.
A gyermekcentrikus szülők nagyobb valószínűséggel számoltak be a gyermeknevelésből eredő céltudatosságról és boldogságról. Az ilyen szülőkben erősebbek voltak a pozitív érzések, gyengébbek a negatívak – úgy érezték, hogy a gyermeknevelés során életüknek több értelme van.
A Social Psychological and Personality Science szaklapban megjelent tanulmány szerzői összegzésként a következőket írták: „Kimutattuk, hogy kiemelkedő pozitív összefüggés van a gyermekcentrikusság és a szubjektív boldogság, valamint a szülő gyermeknevelésből eredő céltudatossága között.”
Divat mostanában lesajnálni az önfeláldozó szülőket. Már ha egyáltalán önfeláldozás az, ha gyereket akarunk, és felneveljük legjobb tudásunk és minden szeretetünk szerint. Áldozat az, amit annak érzünk. Ha valakinek ez jelenti a boldogságot, akkor ez nem áldozat, hanem életfeladat, cél, amit örömmel csinálunk addig, amíg lehet, mert az idő olyan gyorsan elszáll, a gyerekek kirepülnek, de a család az mindig család marad.
Hasonló bejegyzések:
Valami, ami felráz
Nézem a könyvjelzőmet, már nem fér el a monitoron. Időnként mappákba rendezem azokat a weboldalakat, amiket többször is fel fogok keresni, a fölösleget törlöm, de előtte még kicsit eltöprengek azon, miért is könyvjelzőztem be.
Ezek azok a cikkek, amiket valamikor fontosnak vagy érdekesnek találtam, de nem volt időm elolvasni, de úgy gondoltam, majd egyszer csak ráérek. Amikor eljön az egyszer csak, akkor meg már vagy nem aktuális, vagy nem érdekel. Most, amikor volna egy kis időm azt tenni, amihez éppen kedvem van, akkor pont nincs kedvem semmihez.
Például napközben eszembe jut sok dolog, amit leírhatnék, de amikor gép elé ülök, teljesen elfelejtem az egészet, és inkább játszok egyet. Az legalább kikapcsol. Nem ilyen évkezdetre számítottam. Az természetes, hogy év végén hajtás van a munkahelyen, de azt hittem, az év eleje lazább lesz. Hát nem így alakult, és az persze jó, hogy van munkánk, jól jön a túlórapénz is, csak így hét végére már totál kifacsartnak érzem magamat.
Meg hét közben is, és időnként elgondolkodom azon, hogy ez most a korommal járna együtt, vagy a borongós időjárás az oka, vagy mi a fene is van itt? Szeretnék olyan lenni, mint régen, olyan vidám és optimista, aztán eszembe jut, hogy soha nem is voltam az. Könyvekből tanultam az életet, nem sokkal negyven éves korom előtt. Ekkor került a kezembe először Louise L Hay könyve, az Éld az életed, és ettől kezdve szinte csak new age könyveket olvastam.
Sok nehézségen segítettek át, és segítenek azóta is, de még mindig vannak elcseszett pillanatok, amikor a kiábrándultság, hitetlenség veszi át a hatalmat, de talán nem is baj ez, emberek vagyunk, mindenféle emberi érzelmekkel. Őszintén szólva nem is szeretem a csupa hepi, csupa bűbáj és kedvesség, vagy csak vidámkodó embereket, valahogy nem érzem őket igazinak. Negatív érzések, indulatok mindenkiben vannak, nem érdemes őket elnyomni, mert előbb utóbb úgyis előbújnak, ráadásul a legváratlanabb helyzetekben. Vannak rosszabb napok, van a nyomott hangulat, kedvetlenség, tudomásul veszem, mert úgyis elmúlik. Ilyenkor keresek valamit a neten, ami felvidít, vagy felráz, mint ez a zene:
Kiri Te Kanawa – Tarakihi:
Hasonló bejegyzések:
Nem vagy még nyugdíjas?
Arra számítottam, hogy az évkezdés elég laza lesz, ehhez képest már tegnap is éjfélig dolgoztunk, ma is, és valószínűleg holnap is.Furcsa dolog ez a munkával, mert sokszor érzem azt, hogy nagyon elegem van, legszívesebben már elmennék nyugdíjba. Maholnap ötvenöt leszek, nem is olyan régen ez volt a nőknél a nyugdíjkorhatár. Most meg úgy húzzák előttünk, mint a csacsi orra előtt a répát. Csak futunk utána, de hogy elérjük-e … ?
Megértem én, hogy öregszik a népesség, nincs aki kitermelje a nyugdíjra valót, stb, bár ehhez is lenne hozzáfűzni valóm, mert miért is mennek tömegesen a fiatalok külföldre? Csakhogy a mi korosztályunk elég lestrapált, nincs itt akkora életszínvonal, hogy fitten tudnánk tartani magunkat. Próbálkozunk egészségesen élni a lehetőségekhez képest, de ez nem mindig jön össze.
Lehangol a tudat, hogy még mindig van tíz évem a nyugdíjig. Lehangol egészen addig, amíg az utcán szembe nem jön egy régi ismerős a korosztályomból, megállít és a második kérdése az, hogy nem vagy még nyugdíjas? ÁÁÁÁÁÁ ettől sikítani tudnék! Miért lennék én még nyugdíjas? Még a kérdés is sértő, még ha nem is mondom ki. Miért kérdezte? Ennyire rozogának látszok?
Ezen képes vagyok órákon keresztül füstölögni magamban, közben a józan eszem súgja, hogy az még nem a vég, csak egy másik korszak kezdete, és nem is a rozzantságé. Lehet állást is keresni, vagy új célokat, van lehetőség rengeteg hasznos időtöltésre, csak ahogy közeledik ez az időpont, egyre inkább szíven üt a kérdés: nem vagy még nyugdíjas?
