Csodálatos napsütés odakint, lustaság idebent.
Korán reggel megsétáltattam Ebedlit, akkor még minden csupa dér volt, a tócsák befagyva, igazi december elseje. Azóta hét fokot emelkedett a hőmérséklet. Délután talán még fényképezgetni is tudok egy keveset. Már, ha elkap az ihlet, mert ehhez az is kell, amit azelőtt nem gondoltam volna. Megtalálni valamiben a szépet, a szokatlant, az érdekességet, ehhez kell egy fogékonyság, ami nekem mostanában nincs. Helyette a mindennapi robot, taposómalom, mókuskerék, év végi hajrá az uralkodó állapot. Még teljes három hétig, aztán egy hét pihenő, amit már januártól várunk, és ami úgy elrepül, mintha sosem lett volna.
Addig viszont ez a leghosszabb hétvégém, aztán jönnek a ledolgozások, amikor meg nem, akkor úgyis bevállalok egy túlórát, mert miért is ne, kell a pénz, majd kipihenem a két ünnep közt. Most viszont csinálni kellene valami ebédet, fiúutódom a hasáért nyavalyog, ott a pörkölt tegnapról, de valami mást enne. Irány a konyha, lustításnak vége, ideje lenne már a minden napos főzés szépségeit is felfedezni, de azt hiszem, ez az, ami nekem nem igazán sikerül.
Kommentek
(A komment nem tartalmazhat linket)
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Igen, ha egyszer vége lesz ennek az év végi hajtásnak, akkor lesznek fotók.
… akkor fotók is lesznek? : )
Ez a fejlettségi szint, ez nagyon jól hangzik. 54 év alatt értem el. 🙂
Áááá…..megvan a ’fíling : )
Egy régi ismerősöm előszeretettel ’tacepaózott mindenféle idézeteket meg jó tanácsokat – elsősorban magának, mivelhogy egyedül élt- a lakása egy kis szabad falfelületére.
Nála csodálkoztam rá a következőre: „Istenem, add, hogy megengedhessek magamnak néha egy kis délutáni szundikálást, és el is tudjam fogadni lelkifurdalás nélkül! –valahogy így, ha nem is szó szerint.
Sajna én még nem tartok ilyen ’fejlettségi szinten : ), mármint hogy fényes nappal aludjak is….. de néha már le tudok ülni pár percre úgy, hogy azt érzem: az élet kereke forog tovább az én szakadatlan pörgésem nélkül is.